***
szemetes
0
tll-wrk

A nem cselekedve cselekvésről

2013. augusztus 27. | 0 hozzászólás

A nem cselekedve cselekvés egy fura paradoxon, amely mögött érezzük, hogy van valami igazság, de ennek az igazságnak a mibenléte magyarázatra szorul.

Azt tudjuk, hogy az Univerzumban (a relatív világban) bármiféle cselekvés, vagy a cselekvés elmulasztása, lenyomatokat hoz létre, amelyek így vagy úgy, de visszatükröződnek ránk.

Bármilyen aktivitás, vagy az aktivitás mellőzése, következményekkel jár.

Az aktivitás következményei könnyen áttekinthetőek. Sokszor azért cselekszünk, hogy a cselekvésünknek következménye legyen.

Ha rendszeresen dolgozni járok, akkor előbb vagy utóbb jön a következmény, és pénzem is lesz.

Ha rendszeresen csináljuk a csikung gyakorlatokat, akkor annak a következménye, hogy a korábbi állapothoz képest magasabb lesz az egészségem, a boldogságom, a tudásom, és a bölcsességem szintje. Stb. stb.

Ezeknek a cselekvéseknek a legfőbb motivációja a vágy. Azaz kijelölünk egy célt, amely nem más, mint a vágyunk, és dolgozunk /cselekszünk/ azért, hogy ezt a célt elérjük. A cselekvésünk következménye, ha azt kapjuk, amit szerettünk volna akkor pozitív, ha nem, akkor negatív.

Az élet azonban ezt az egyszerű dolgot nagyon össze tudja kuszálni.

Nagyon sokszor előfordul, hogy azt kaptuk, amit vártunk, azaz, teljesül a vágyunk, és éppen ez zúdítja ránk a problémák özönét. Ez azért van, mert az emberiség másodpercenként több milliárd cselekvésének következményei – amelyek befolyásolják a saját cselekvéseink következményeit – teljesen új hátteret adhatnak az elért célunknak.

Az új háttér eltüntetheti, de ki is emelheti azt, amit mi elértünk.

Van még egy nagyon fontos jellemző: Ezt a hátteret mi nem tudjuk befolyásolni csak akkor, ha irányítani tudnánk a több milliárd cselekvést, és annak következményét. Tudjuk, hogy ezt még a Teremtő sem merte bevállalni, és ezért hozta létre a karmát.

Az égi mesterek, akik a Teremtő segítői, ismerve ezt a törvényszerűséget, a cselekedetek megítélésénél, nem a következményeket veszik alapul – ezt meghagyják a politikusoknak, és az üzletembereknek – hanem a szándékot.

A következmény mindig környezetfüggő. A szándék pedig kifejezi az ember igazi jellemzőjét.

A jó szándékkal végzett cselekvésnek jó karmikus visszaverődése, a rossz szándékkal végzett cselekvésnek rossz karmikus következménye lesz, függetlenül az eredménytől.

A jó karmikus visszaverődések jelentősen megkönnyíthetik az életünket ebben a relatív világban, és egy nagyon szép életet élhetünk a jó szándékkal végzett cselekedeteink következményeként, de a jó karma is csak karma. Olyan tényező, amely ehhez a relatív világhoz köti az egyént.

A jó karmával indított élet azért lehet csapda a spirituális fejlődés szempontjából, mert az egó telhetetlensége nem elégszik meg a könnyű és szép élettel, hanem egy idő után már hatalmat is akar. A hatalom pedig a relatív világra jellemző, és nagyon sok ember életét befolyásoló tényező, ezért karmikus hatása is óriási.

Tudjuk, hogy a karma, negatív hatással van a spirituális fejlődésre. A karmikus hatások csökkenése adja valójában a spirituális fejlődést. Ahogyan csökken a karmánk, úgy haladunk előre az utunkon.

Ha közben megakadunk a fejlődésben, akkor annak mindig az az oka, hogy valamilyen cselekvésünkkel több karmát hoztunk létre, mint a gyakorlással tisztítani tudtunk. Ekkor a gyakorlás mellett, a szeretet, vagy az erények erősebb szem előtt tartásával orvosolni tudjuk a problémát, de eljuthatunk a fejlődésnek abba a szakaszába, amikor már ez is kevésnek bizonyul.

Amikor eljutunk idáig, akkor már a gyakorlás – mint speciális cselekvés – módja oldja meg a problémát. Ezt hívja Lao-ce mester, nem cselekedve cselekvésnek.

A nem cselekedve cselekvés olyan fogalom, amely az ókori Kínában nem a tömegeknek, hanem a beavatottaknak szólt. Mi is volt ennek a valódi jelentése?

A jin – jang elméletet alapul véve, a világunk Abszolútból, és a Relatívból áll. Életünknek minden szegmensét áthatja ez a viszonylagos ellentétpár.

Az Abszolútot elemezve, tudjuk, hogy az egy ártatlan létezés, a Relatív jellemzője pedig maga az aktivitás.

Az ártatlan létezés más szóval; a nem cselekvés. Az aktivitás pedig maga a cselekvés.

A nem cselekedve cselekvés lényege, nem más, mint az Abszolúton, a Taón alapuló – aktivitás, vagy más szóval – cselekvés.

Az a személy, akinek a cselekedeteit a Tao vezérli, mentesül a karmától.

A Tao vezérelte cselekedet legfontosabb jellemzője a vágynélküliség.

A Tao vezérelte ember nem ilyen, vagy olyan cél elérése érdekében cselekvő ember, hanem olyan ember, aki teszi a dolgát anélkül, hogy elemezné, mi lesz a cselekedete következménye.

A Tao vezérelte ember túl van a kétségen (a jin és a jang harcán), és elméje a Taóval egységben működik, aminek legfontosabb jellemzője a rend és, a boldogság.

A boldog ember harmóniában van önmagával és a környezetével, és akiben rend van, az boldog, és aki boldog, az az ember rendben is van.

Ha voltatok valaha is boldogok, akkor tapasztalatból tudjátok, hogy a boldog ember nem vágyakozik semmire. Ő egyszerűen csak BOLDOG.

Aki erről a szintről bármit tesz, az csak jó lehet a relatív világ kétségben szenvedő szereplői számára, mert minden gondolata, és mozdulata a Tao megnyilvánulása.

Az ilyen cselekvésnek a következménye a Tao-hoz vezet, amelyben nincs kétség, (kettősség) csak egység, és így nem keletkezhet karma sem.

A vágynélküliség boldogsága, vagy a boldogság vágynélkülisége, és ennek az állapotnak a folyamatos fenntartása a kulcsa, a karma kötelékéből való szabadulásnak, amit Lao-ce egyszerűen „nem cselekedve cselekvés”-nek nevezett.

Most pedig nézzük meg Wenzi (Lao-ce személyes tanítványa) tollából, mit mondott a Mester hogyan él az az ember, aki követi a fenti elveket:

Laozi mondotta

A nem cselekvés nem azt jelenti, hogy nem jössz ha hívnak és nem mégy ha küldenek; hogy engedelmeskedsz, ha kényszerítenek és nem cselekszel ha biztatnak; hogy makacsul ellenállsz, amikor sodródni kellene; hogy markolsz és szorítasz amikor engedni kellene.

Annyit jelent, hogy személyes céljaiddal nem keresztezed a közös Utat, hogy halandó vágyaiddal nem csáklyázod meg az egyenesség művészetét.

Azt jelenti, hogy az elvekhez igazodva vállalkozol feladataidra, hogy az értékekhez igazodva aratsz sikert, hogy a természetesség szerint gyakorlod a hatalmat.

Ha így teszel, sosem vallasz kudarcot.

Ha feladataidat elvégezted, ne légy öntelt, és ne törekedj a hírnévre.

Vízen csónakba szállsz, a gázlón tutajt használsz, az ingoványban szánra van szükséged, a hegyekben hótalpat veszel. Nyáron nyitott kocsira, télen fedett szekérre van szükséged. A magaslatot követve hegyre jutsz, a lejtőn haladva tóhoz érsz.

Ezek egyike sem önös érdekek miatt történik.

A bölcs nem röstelkedik egyszerűsége miatt, csak amiatt, hogy ha az emberek nem járnak az Úton; nem borong saját életének kurtasága miatt, csak a száz családnév viselőinek szenvedései szomorítják el.

Így mindig üres, és nem cselekvő marad, az egyszerűséget, a faragatlan rönk állapotát tartja szem előtt, és sohasem keveredik a hétköznapi dolgok közzé.”

A nem cselekvés hírnevessé tesz, a nem cselekvés tervek kincsestárát nyújtja neked, a nem cselekvés megoldja a feladataidat, és a nem cselekvés bölcs uralkodóvá tesz.”

Csak akkor légy tevékeny, ha már nem tehetsz mást. Ha szerencsés akarsz lenni, akkor előbb kerüld el a szerencsétlenséget; ha hasznos akarsz lenni, előbb tartózkodj attól, hogy ártalmas légy.

A nem cselekvés nyugalmassá tesz, ám ha elveszíted azt, ami nyugalmassá tett, akkor veszélybe kerülsz. A nem cselekvés rendezetté tesz, ám ha elveszíted azt, ami rendezetté tesz, akkor összezavarodsz.

A mintás bundájú vadakat megnyúzzák, a díszes agancsú állatokat lemészárolják, a szálegyenes fákat mind kivágják. Az ékes szavakat később megbánják.

Ezért ne vágyakozz hát a jáde ragyogására, légy inkább egyszerű akár a kő.

Őrizzük a szív nyugalmát!

Borsos Árpád

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

...