***
szemetes
0
tll-wrk

A nagyfa… A Nagy harc…?

2013. november 18. | 5 hozzászólás

A legelismertebb és egyben a legvitatottabb és a legtöbbször szóba kerülő gyakorlatunk, ami nélkül a csikung gyakorlása elképzelhetetlen. Csikung gyakorlók beszélgetéseiben is, a leggyakrabban ez jön elő. A héten ennyit… ennyiszer álltam… most nem álltam…

Anyagias világunkban hozzá szoktunk hogy mindent mérünk, talán ez lenne a csikungban az értékmérő? Elfelejtjük a nemesítést és a kis égi kört, de a nagyfát felemlegetjük. Talán valami belülről jelzi, hogy ez a legfontosabb ? ( Tábori Laci egyik kedvenc mondását bizonyára ismeritek a három lábú székkel… Én ennél kicsit tovább is merészkednék: nagyfa nélkül nincs anyagunk a székhez … )

Lehet szeretni és lehet gyűlölni, de a legfontosabb elfogadni. Elfogadni, hogy a leghatékonyabb energiagyűjtő gyakorlatunk. Elfogadni, hogy építkezni csak szilárd alapokra lehet. Meg lehet próbálni kiváltani, de az eredmény messze alulmarad majd a várakozástól. És persze meg is lehet szeretni, hiszen csikungosként több nézőpont áll rendelkezésünkre.

De miért is írom ezeket?  Mert eddig kétféle gyakorlóval találkoztam: vagy szerette a nagyfát, vagy a hideg futkosott a hátán, már a gondolatától is. És sajnos ők vannak többen…

Mikor megkérdeztem őket, hogy nekik miről szól a nagyfa: általában határozatlan, elkerülő félmondatokat válaszoltak. A válaszokban ott volt a szenvedés, az erőlködés, a görcsösség, ami ellentétes a csikung tanításaival. Többször hallottuk már: laza, könnyed nagyfa… És ebben benne van a lényeg: ha szenvedni akarsz, itt a lehetőség, míg ezt könnyedén is teheted, és még élvezni is fogod. Tehát a választás csak rajtunk áll

Kezdő gyakorlóként persze hogy gondot okozott a nagyfát gyakorolni, míg rájöttem, hogy e nélkül lehetetlen.  Nem szerettem a nagyfát állni, mégis ezt gyakoroltam a legtöbbet. Ez az ellentmondás ébresztett fel … Hiszen ezzel kezdődik minden, energia nélkül minden más szinte felesleges. Hogyan akarok magasabb szintű gyakorlatokat gyakorolni, ha a minimális 40 perc állás is a nehezemre esik?  Akkor, az út elején ez sokat foglalkoztatott, a belsőmben kellett ezt a harcot megvívnom.

Ma, tanárként újra sokat foglalkoztat. Hogyan kell, hogyan lehetséges megszeretni, megszerettetni a nagyfát? Egyszerű, csak gyakorolni kell… Lassan fokozatosan emelni az időt, és meglesz az eredménye. Persze ez csak akkor eredmény, ha a gyakorlók is érzik magukon. És a tapasztalat azt mutatja, hogy érzik a különbséget.

Sokszor hallottuk tanárainktól, hogy egy gyakorlatot mikor kezdünk el „érezni”, ha legalább egy órát folyamatosan végezzük. Akkor adtuk meg magunknak a lehetőséget, hogy megízleljük. Ez a nagyfa esetében még hosszabb idő, és persze mindenkinek más.

Mindig rohanunk valahova, ki van számolva az időnk. És gyakorolunk egy órát vagy éppen kettőt, de mindig tudjuk hol tartunk. Még egy óra, még húsz perc… Neked vajon mennyi az az idő, mikor végre leállnak a gondolataid? Tudod egyáltalán? Mikor szűnik meg körülötted a világ, és leszel igazi Nagyfa? Előfordult már olyan hogy most kipróbálod magad, és addig álltál ameddig csak bírtad?    Vagy az idő kevés, vagy az önmagunkba vetett hit…

Neked mekkora a hited?

Megszületik a szándék > akarat lesz belőle >  vajon lesz ebből cselekvés is? Igen, de kell még hozzá valami : az Önmagunkba vetett HIT … Az akarat, csak Hittel megerősítve képes cselekedni.           Hiába érezzük a gyakorlás hiányát, a szükségességét, a jó hatásait, ha nincs HITünk…

Most nézzük meg a nagyfa működését, gondolati szinten. Nagyfa gyakorlás kezdetekor, megpróbáljuk átadni az irányítást a jobb agyféltekénknek, miközben bal agyféltekénk is igyekszik átvenni az irányítást. A bal agyféltekénk a cselekvés és az aktivitás képviseletében megpróbál kimozdítani bennünket, számtalan gondolatot borítva ránk, míg a jobb megpróbál a saját mélységeink és a csend felé terelni, vagy ott tartani. Az EGO harca ez az Énnel. Igen, ez a legnehezebb dolog az életben, önmagunkban, önmagunkkal harcolni

Hogy ki győz vagy ki veszít ? Az mindegy, hiszen mindkettő mi vagyunk. Minden értünk történik, bármerre billen is a mérleg nyelve. Ha az EGO győz, lehet hogy el sem kezdjük … Elhiteti velünk, hogy mindez felesleges erőlködés. Bizonyára sejtitek, hogy ez az EGO olcsó magyarázata volt …

Ha elkezdjük a gyakorlást, az első harcot már megvívtuk, és akár  sikerülhet is a megegyezés ( az EGO átengedi a teret az Énnek, mert hamarosan újra ő irányít majd ), és ekkor a fejlődés útjára lépünk, hiszen megteremtődik a lehetőség az egyensúlyra

Ez az élet dualitása, ami minden területen megnyilvánul. Minél többször történik „egyezség kötés” a két oldal között, annál többször vagyunk a saját középpontunkban. És a csikung pont erről szól, minél többet ott lenni …

csend  >  békesség  >  nyugalom  >  csikung állapot

A következő csaták a gyakorlás közben esnek meg. Kimozdítani a középpontból, ez az EGO célja. Mert már meguntad, mert elég ebből ennyi, és különben is roppant fárasztó. A nagyfa pont ezért  a legmarkánsabb gyakorlatunk, hiszen nap mint nap lehetőséget ad megvívni ezt a harcot. Ahányszor csak akarjuk … (És ameddig csak akarjuk :-)).

Hogy ez eleinte „csak” 25 perc ? Légy rá büszke, csatát nyertél és legközelebb legyen harminc…  Így lehetséges  szépen felemelni a lécet, ameddig csak akarod. A mindennapos csaták megerősítenek, és elkezdesz hinni önmagadban. Végre elhiszed, hogy könnyed tud lenni a gyakorlás. Hogy te is könnyedén végig csinálod, ameddig csak akarod. Lazán, könnyedén, akár mosolyogva :-).

Látod, csak annyi történt, hogy végre találkoztál a HITtel. Elkezdtél magadban hinni, ezáltal elkezdted magadat szeretni. Ez kihat majd mindenre ami körülvesz, hiszen a Szíved kezdett el kinyílni. A szándékod egy kis Hittel fűszerezve elindított a szeretet és a boldogság irányába…

Érdemes hát a Nagyfát gyakorolni…?

Igen, és ne feledd: ahányszor csak akarod, és ameddig csak akarod !

Végezetül egy példa a fent leírtakra:

Egy ifjú tanítványom (június első napjaiban végzett I-es tanfolyamot), lassan betölti a 70. életévét. Az első találkozása a nagyfával borzasztó volt számára. Ez egy rövid randi volt, 28 perces. 5 hónap munkája ( közte nyári szünettel ), hogy ma az egy órát végig állja. Eleinte összeszorított foggal, felhúzott görcsös vállakkal, aztán egyre lazábban … Végül megtanulta szeretni a nagyfát :-).

Megvolt benne az akarat és hitt magában… Ilyen egyszerű 🙂

Papp József

5 hozzászólás

  1. Székács Györgyné

    Kedves Nagyfázó társaim!

    Nagyfa gyakorlat alatt csak lecsukom a szemem és rögtön elkezd “mozogni” velem a világ. Eleinte csak kicsit mozdulok, majd erőteljes, gyógytorna-szerű gyakorlatokat végzek könnyedén, mintha erre késztetne valami vagy valaki. Nagyon jó érzés volt eddig, felszabadítólag hatott rám. A végén leguggolva, magzatpózban végzem, mintha jelezné a testem, hogy elég volt. 23-30 perc volt általában.

    Minap elmeséltem az élményem valakinek és ő azt mondta nekem,hogy mindez nem “megtörténik” velem, hanem én irányítom. Azóta nem működik olyan felszabadultan.Valamit rosszul csináltam eddig, tévúton jártam vagy most vagyok rossz irányban? Szeretném visszanyerni a korábbi hitemet.
    Volt ilyen tapasztalatotok?
    Köszönettel!

    Válasz
    • Éva

      Kedves Székács Györgyné!

      Csak nyugodtan és pontosan állj be a Nagy Fába és engedd, hogy tegye veled, amit akar. Add át magad neki. Légy Te a Nagy Fa és semmi más abban az állapototdban. Ott akkor semmi sem fontos és semmi sem kell. Csak légy benne ebben az állapotban. Hagyd magad a Nagy Fában.

      Az elején magam is össze-vissza tekergőztem, itt ott elzsibbadtam, ingadoztam, elestem, mert benne volt az akaratom.
      Ott volt az akarat, ami akadályozott, ami miatt görcsbe csavarodtam.
      Anno a Mesterem mondta, hogy ott van valami, ahol nem jó a testemnek az a “póz”. Azt is mondta, hogy maga a Csí keresi az utat bennem és semmi baj, ha ez történik velem gyakorás közben, hagyjam történni, mert a Csí utat ver magának bennem ott is ahol eddig elakadt volt, ha gyakorlok tovább. Megfogadtam a szavát.
      Gyakoroltam tovább.
      Aztán elkezdtem szépen lassan és lassabban lélegezni, közben hallgattam a NagyFa zenéjét.
      Az ide-oda ingadozások, tekergőzések, zsibbadások, görcsök itt-ott, mind alábbhagytak és szépen lassan kezdtek megszünni, ahogy az akaratom alább és alább hagyott, míg megszünt teljesen.
      Szép lassan megszüntem én magam is.
      Úgy eltelt az idő, hogy észre sem vettem.
      Amikor vége lett a kb. egy órás kísérő Nagy Fa zenének azt éreztem, hogy én magam lettem a Nagy Fa.
      Egy teljesen más ember lettem. Csend lett belül és körülöttem is.

      Csodálatos érzés.

      Szeretettel bíztatlak a folytatásra.

      Ölelés.

      Válasz
  2. Galor Akin

    Kedves “Nagyfázni nem szerető társaim”!

    Két dologra szeretném fókuszálni gondolataitokat, melyek megkönnyít(het)ik a Nagyfa elkezdését.

    1. Csak a gyakorlat kezdetén kell fának érezni magunkat, gyökereket és lombkoronát fejleszteni! Ezután “csak” hagyd az égi és földi csít a maga útján áramlani!

    2. Ahhoz, hogy elmédben is fává változz, relaxált tudatállapotban kell lenned. Ez agykontrollban járatos társaimnak egyszerűbben megy (pl. a 3-ról 1-re módszerrel). A többieknek ajánlom a behunyt szemmel történő lassú visszaszámolást 100-tól 1-ig – közben folyamatosan az aktuális számot “látva” magad előtt, mintha mozivásznon néznéd. Ha a számolás végére értél, NE nyisd ki a szemed, hanem képzeld el, hogy gyökereket és lombos ágakat növesztesz a földbe illetve az égbe. Ezután folytasd a gyakorlatot a mesteredtől tanultak szerint.

    Remélem, sikerült segítenem…

    Válasz
  3. Vörös István

    Hasznos adalék a Nagyfa gyakorlathoz.
    Egy kis összefoglaló féle, az életfa jelentéséről, a Magyar ősök hitvilágában.
    Határozott párhuzam fedezhető fel a csung jüan csikung univerzum modelljével.
    Érdekes a párhuzam az életfa és a Nagyfa gyakorlat közt.
    Az alábbi cikkben írtakat igazából csak az értheti meg aki már gyakorolta a Nagyfát.
    Azt is megerősíti, hogy a Nagyfán (életfán) keresztül vezet az út a másik világokba.

    Őseink hite – az Életfa jelentése, jelentősége
    http://magyarno.com/oseink-hite-az-eletfa-jelentese-jelentosege/

    Mi a véleményetek?

    Válasz
  4. Mikita Ferencné Zsuzsanna

    Kedves Józsi!

    Gratulálok a nagyszerű cikkhez, annyira bensőségesen írtál “mindannyiunk kedvencéről”, a Nagyfáról! Az “ifju tanítványt” pedig Isten hozta az “erdőben”!

    Válasz

Trackbacks/Pingbacks

  1. Az a csodálatos csikung | Meghívó - […] A Nagyfa […]

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

...